A legutóbbi cikkünkben hasznos tanácsokat írtunk arról, hogyan is bántjuk a kis jövevénnyel, aki hozzánk érkezik. Most inkább arról szeretnék írni, hogy milyen a légkör egy ilyen élőlény érkezésekor. 

A hétvégén volt szerencsém a rokonaimmal elmenni amikor elhozták az új családtagot. A szőlőhegyi bitangűző kennelből hoztak el egy Cavalier King Charles spánielt. A neve Leo lett, Lionel Andrés "Leo" Messi Cuccittini után. 

Előtte folyamatosan kérdésekkel bombáztam őket arról, hogy hogyan szeretnék a kiskutyát tartani? Mindenki örül neki mindenki a családban? Van-e helye? Benti vagy kinti kutya lesz? Ki lesz a gazdája? Ki fogja sétáltatni majd, etetni?
Persze számomra "kielégítő" és jó válaszokat kaptam. Nagyon tiszta és határozott döntéseket osztottak meg velem.

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a család élménybeszámolóját is elolvashatjuk a kalandról.

Miért pont ezt a fajtát és tenyésztőt választották?

Fajtaválasztásnál fontos volt, hogy gyerekekkel jól kijöjjön, családcentrikus, könnyen tanítható és kistermetű legyen. Miután sikerült a kritériumoknak megfelelő fajtát megtalálni, tenyésztőt kezdtem keresni. Fontosak voltak az interneten található vélemények, de abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy ismerős körben is volt a kiválasztott tenyésztővel kapcsolatos tapasztalat.

Hogyan dőlt el, hogy lesz új kutyus?

Nehéz döntés volt és nem volt teljes a családi támogatás. Pár hónappal ezelőtt halt meg kisfiunk kutyusa és nagyon megviselte a családot, azt mondtuk, hogy a közeljövőben nem lesz kutyusunk. Arra senki nem számított, hogy a gyász, ennyire megviseli kisfiunkat. A váratlanul rátörő sírások és hangulatingadozások gyors döntésre késztettek, mégis lesz kiskutya, méghozzá a 8. születésnapjára.

Hogyan készültetek az érkezésére (lelkileg és tárgyakkal)?

Nagy titokban készültünk. Lelkileg: el kellett engedni Trudi kutyust és elfogadni, hogy az élet megy tovább…. Tárgyak: varrtam neki párnákat, két fekvőhelyet. Vásároltam a tenyésztő által javasolt kutyatápot, tálkákat, nyakörvet, fésűt, kutyapelust.

Milyen volt a tenyésztőnél?

Meglepő és izgalmas. Ennyi kutyát egy helyen még nem láttam, de ennyit érmet és kupát sem. Amerre néztem mindenhol kutya volt, különböző korosztályban. Tetszett ez az életforma, igaz én nem tudnám csinálni. Nagyon izgatott voltam, hogy melyik a mi kis családtagunk és végtelenül boldog és megkönnyebbült, amikor megláttam. A tenyésztő hölgy nagy kedves és készséges volt, minden kérdésünkre válaszolt, jó tanácsokkal látott el. Átvizsgáltuk a kutyust, hogy fogazat stb. rendben van-e.

Hogyan fogadták otthon?

Kisfiunk csak azt tudta, hogy a születésnapi ajándékát két nappal korábban kapja meg és élőlény lesz. Leültettük a nappaliban, ő még el is fordult, majd bemenetem a kiskutyával és mikor megfordult, meglátta. Az arcán, boldogság és döbbenet volt egyszerre. Kicsit fogta, majd lerakta. Azt hittem nem örül neki. Végig figyeltem kisfiamat, hogy viszonyul Leohoz, boldog-e ? Mosolya mögött, láttam valami megfoghatatlan szomorúságot. Kérdeztem, örül-e? Bólintott, de mégis látszott, hogy nem az igazi. Amikor ketten maradtunk, megkérdeztem újra, mi a baj? A válasz csak annyi volt: "Trudi" /a nemrég meghalt kutyusa/ és már könnyes is volt a szeme!! Bizony!!!- a nagy ajándékozásban és meglepetés szervezésben, majd az örömködésben, elmaradt a legfontosabb, elmondani, hogy Trudit azzal nem bántja meg, ha elfogadja a kiskutyát, Trudi iránt érzett szeretetét senki nem veheti el, bármikor emlékezhet rá. Leo azért jött, hogy a társa legyen. Azután fogadta csak el Leot, hogy ezt megbeszéltük. Be kell vallanom, tapintatlan voltam, de úgy látom, mára sikerült orvosolni a problémát. A család többi tagjánál az első pillanattól nyert ügye volt.

Milyenek vele a napok?

Mindenestől felforgatta az életünket. Minden róla szól. Na meg a „Nem”, „Pfujj” „Ügyes vagy” „Nem szabad! „ egész nap. Végtelenül játékos, nem lehet neki ellenállni. Nagyon szeret enni, igazából habzsol. Egyedül nincs el, alvásnál is társ kell neki. Olyan, mint egy kisgyerek , állandó figyelmet és türelmet igényel. Összességében: nagyon jó döntést hoztam, nem csak a kisfiunknak, hanem az egész családnak szüksége volt erre a kis boldogságcsomagra!

Nehéz döntés egy új élőlényt, családtagot befogadni. A mai világban a kutya a társunk, nem csak egy haszonállat. A legtöbben családtagjukként kezelik. Itt szeretném ismét megemlíteni a szabályok fontosságát. Édes, cuki és sok figyelmet igényel a kiskutya, de ne vigyük túlzásba. Lesz olyan időszak, amikor már nem tudunk annyi figyelmet fordítani rá és az megfogja viselni! Erre talán a legfontosabb odafigyelni!

Köszönöm, hogy végig követtétek velem ezt a történetet!